A vadember és családja

Apró ​gyerekként, nyolchónapos korában vonult be a magyar irodalomba a „vadember”, Móra Ferenc elsőszülött unokája, s a korabeli olvasók 1927 és 1933 között a Magyar Hírlapban megjelent novellasorozatot olvasva tanúi lehettek a kisgyerek növekedésének, megismerhették játékait és csínyeit, kacagtató, bájos megható lényét, s természetesen vele együtt a Móra családot is, a szülőket, a nagyszülőket, amint izgalommal s gyakran rémülettel figyelik – és elszenvedik – ifjabb Ferenc hőstetteit. A kedves, szórakoztató és mulatságos családi életképek mögött felsejlik a külvilág is: a korabeli Szeged hétköznapjai s a közélet Móra számára ekkoriban egyre nyomasztóbbá váló jelenségei, a gazdasági válság és következményei. A Göröngykeresés „csöndes történetei” hasonló írások, ezek azonban már nemcsak egy kispolgári család életének sokszor szívderítő, sokszor keserves eseményeiről adnak számot, hanem az Alföld egész társadalmának hétköznapjait érzékeltetik, korántsem valamiféle szociográfiai céllal, hanem mindig az elbeszélő, mesemondó spontán írói szándékával. Móra egyszerre akar gyönyörködtetni, és elgondolkoztatni: érzelmes, meleg népies humanizmusa a mai olvasót is gazdagabbá, emberibbé teszi.